M Attila "Identitászavaros kamionok" c. blogbejegyzése nyomán fogalmazódott meg bennem a következő gondolatsor. http://autovezeto.blogspot.hu/2017/08/identitaszavaros-kamionok.html?m=1

Személyautós-kamionos. Örök ellenségek? Hiszem, hogy nem. Végülis a kamionosok többsége, miután letelik a heti-többheti meló, kiszáll a nagyvasból és személyautóval suhan tovább. Az üzletek polcaira kerülő összes termék (kivétel talán csak a kistermelői áruk) a gyártótól amíg eljut a polcra, szinte biztosan utazott kamionnal is. Nem állítom, hogy ez olyan szuper dolog, de jelenleg ez az általános. Azt tudomásul kell venni, hogy a felrakó vagy lerakóhely és az autópálya közti szakaszt a hivatásos gépkocsivezető által vezetett 40 tonnás szerelvény a rengeteg személyautós közt kénytelen megtenni. Helyenként nem éppen ideális körülmények között. Van, hogy szabályosan egyszerűen nem fér el a 2,5 m éter széles, 16 méter hosszú szerelvény. És ilyenkor muszáj túllógatni, átengedni. Mondjuk elismerem, másik oldalról úgy tűnik, visszaélünk a méretünkkel, mert ki merne kötekedni egy ekkora böhöm döggel. Az ember azért bízik benne, hogy a szembejövő összehúzza egy kicsit magát. Ugyanis a kamion nem mehet le az aszfaltról. Nem engedhető a padkára. Szinte tuti, hogy az besüllyed a terhelés alatt. Akkor meg irány a sánc, ami félrerántja, jó eséllyel felborul. Ilyet nem játszunk. Lehetne ugye az, hogy megállok, megvárom, amíg a szembejövő lehúzódik, és csak miután elenged, akkor indulok. De ha állandóan megállnék előre ilyen esetekben, sosem érnék célba. Persze mindenhol vannak balf@szok. Kamionosok közt is. De nagy részünk egész nap vezet, rengeteg előírást betartva. És egyikünknek sem az az álma, hogy szűk városi utakon, nagy forgalomban, képtelen ívű fordulókkal szórakozza el az idejét.